Tudom, hogy lógok még a Yensei Egyetem Könyvtáráról szóló bejegyzéssel, ígérem, hamarosan pótlom (még a héten, ha minden jól megy). Most viszont írnék egy rövid összefoglalót az elmúlt hetek programjairól.
2012. július 18., szerda
2012. július 8., vasárnap
Egy kis összegzés
Most jut eszembe, hogy már egy hónapja itt vagyok!
Egy hónap alatt eljutottam addig, hogy ha hallom beszélgetni a koreaiakat, nem egybefüggő katyvasznak tűnik a nyelvük, sőt, már néhány szót is felismerek! Persze sokszor a szavak jelentése nem jut eszembe, de ezen segít majd, ha végre rábírom magam a szótanulásra. :P
Oly annyira keveset beszélek magyarul, hogy már furcsa, ha több órán át használhatom az anyanyelvemet élő szóban (az írás és a chatelés a barátaimmal, családdal más).
Angolul megértek és megértenek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog menni. :)
Címkék:
élet,
koreai barát,
munka,
nyelvkurzus
Hely:
Szöul, Dél-Korea
2012. július 1., vasárnap
A tanulásrul....
Június 21-én elkezdődtek a koreai nyelvóráink. Persze,
megint kezdtük a hangeul megtanulásával, amit már a survival kurzuson is
végigvettünk. De nem baj, mert ugye ismétlés a tudás anyja.
Viszont rájöttem több dologra is az elmúlt napokban. Az
egyik, hogy talán mégiscsak van nyelvérzékem. Eddig abban a hitben voltam, hogy
teljesen béna vagyok egy idegen nyelv megtanulásához. Talán ez annak is
köszönhető, hogy ugyan tizenvalahány évig tanították nekem a németet (amit én
kifejezetten szeretek), de nem a megfelelő módszerekkel. Úgy értem, az volt,
hogy magold be a szabályokat, a szavakat és kész. Arra, hogy hogyan használjuk
a nyelvet, hogyan kommunikáljunk, nem tanított meg egy tanárom sem, pedig volt
belőlük jónéhány. Egy félévig jártam Németországban is egyetemre, volt alkalmam
„élesben” gyakorolni, mégis míg az általános és középiskolában tanultam, annyi
negatív visszajelzés ért (biztos vagyok benne, hogy a tanáraim nem készakarva
oktattak úgy, ahogy, egyszerűen akkor még a magoltatós módszer volt a „nyerő”),
hogy ott sem tudtam leküzdeni a kötetlen beszélgetéssel kapcsolatos
gátlásaimat. A suliban, bankban, egyéb ügyintézéskor nem volt különösebb
gondom, de amikor a diáktársakkal kellett, pontosabban lehetett volna
beszélgetni bármiről, teljesen leblokkoltam.
Hangeul az asztalom fölött |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)